A nyers virágpor biológiailag nehezen hozzáférhető, mert a pollenszemcsék külső fala (exine) rendkívül ellenálló sporopolleninből áll, amely az emésztőrendszerben részben sértetlen maradhat. A méhkenyér fermentációs folyamata — amelyet tejsavbaktériumok, élesztők és méhenzimek végeznek — feltöri ezt a védőfalat, és a polifenolokat, flavonoidokat, szabad aminosavakat, vitaminokat és enzimeket biológiailag könnyen hozzáférhető formába hozza.
Egy átfogó áttekintés alapján a méhkenyér több mint 300 azonosított bioaktív vegyületet tartalmaz — köztük szabad aminosavakat, cukrokat, zsírsavakat, ásványi anyagokat, szerves savakat, polifenolokat és vitaminokat —, és antioxidáns, antifungális, antibakteriális és α-amiláz-gátló aktivitást mutat in vitro és in vivo vizsgálatokban egyaránt. A fermentáció a flavonoidok és fenolsavak biohasznosulását akár többszörösére növelheti a nyers virágporhoz képest.
Az antivirális hatás szintén vizsgált terület. Egy vizsgálat alapján a méhkenyér influenza A vírussal (IAV H1N1) szemben mérhető antivirális aktivitást mutatott in vitro — a fermentált virágpor egyes frakcióinak aktivitása meghaladta a nem fermentált virágporét, amit a fermentáció során keletkező bioaktív metabolitok megnövekedett koncentrációja magyarázhat.